Brunszvik Terézt nagy lelkesedés töltötte el a Skóciában megalapított „infant school” (kisgyermekiskola) híre.  Ismerte a korabeli angol pedagógiai műveket, különösen Samuel Wilderspin „A korai nevelésről és kisdednevelő intézetekről” című munkája hatott rá, melyet Joseph Wertheimer fordított németre. Felismerte, hogy a 19. század elején a Habsburg Birodalomban még nem kapott elég figyelmet a 6-7 évesnél fiatalabb gyermekek tudatos nevelése, ezért a saját vagyonából elindította Közép-Európa első „kisgyermeki őr- és védintézet”-ét. Az intézményt édesanyja bérházában nyitotta meg 1828. május 27-én.

Színezett rajz az első óvodáról (1840) Brunszvik-ház Budán (1915)

A következő évtizedekben további óvodákat alapított, illetve indított útjára – például Pest-Budán, Besztercebányán, Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Kolozsváron, Szabadkán, Gyomán, Kassán és Szombathelyen –, haláláig pedig 80-ra nőtt ezen intézmények száma. Az óvodai nevelés elterjesztésére, az óvodák megszervezésére, valamint fenntartására angol mintára megalapították „A’ kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület”-et (1834). Tagjai között volt Brunszvik Teréz, Teleki Blanka, Kossuth Lajos, Bezerédj István és Szentkirályi Móric. Erdélyben báró Wesselényi Miklós karolta fel a gyermeknevelés új intézményének ügyét, melynek eredményeként Aradon, illetve Világosváron nyílt óvoda 1841-ben.

Brunszvik Teréznek része volt a bécsi, augsburgi, linzi, sőt a müncheni óvodaalapításokban is. A nevelés és kisdedóvás misszionáriusaként fordult meg Nyugat-Európa számos országában, így személye híd lett a hazai, valamint a külföldi óvodák között. Külföldi kortársai elismerően nyilatkoztak az egész országot behálózó óvodai intézményrendszer kiépítéséért végzett munkájáról.

A Mikó utcai „kisgyermekiskola” negyven gyermek befogadására volt képes, akiket elsősorban szegény családokból hívott meg a grófnő. A másfél, illetve hét év közötti gyerekeket napi egy krajcárért beszéd- és értelemgyakorlatokon tanították, vallásos erkölcsre, illemtanra nevelték. A „kisgyermekiskola” inkább előiskolaként funkcionált, nem pedig a nyugat-európai játszó-óvodákhoz hasonlított. A cél az volt, hogy a gyerekek hasznos, gyakorlati ismereteket szerezzenek, hogy később családjuk és a társadalom hasznos tagjává válhassanak. Ez az intézmény még magyar és német nyelvűnek indult, ugyanis jórészt német ajkúak laktak Krisztinavárosban. Az első tisztán magyar nyelvű óvoda megnyitására 1829. március 17-én került sor Pesten.

A krisztinavárosi kisdedóvó szobája a martonvásári Óvodamúzeumban

Horváth Ferenc budai várbeli óvodapedagógusnak az 1830. január és május közötti időszakról fennmaradt jegyzetei azt érzékeltetik, hogy a tanítás módszere a folyamatos beszélgetésen, a kérdés-feleleten, valamint a folyamatos ismétlésen alapult.

 „Szerdán csak 12 gyermek jelent meg az intézetben, azonban mind igen vágytak tanulni. Egyesek arra kértek, hogy olvasást, mások viszont, hogy számolást tanuljunk. Igyekeztem valamennyinek eleget tenni. […] Mondtam, számold csak meg a gyermekeket; és ő hangosan számolt. Azután valamennyit együtt számoltattam, és kiszámíttattam velük, vajon mennyi lenne a gyermekek száma, ha még 2 – még 4 – még 6 jönne hozzá, s ezt a számolótáblán is megmutattam nekik. (Zibolen 1965, 212.)

 

Sok híres ember is meglátogatta az óvodát, köztük Széchenyi István gróf. Látogatása azonban, amelyre 1829. június 16-án került sor, nem volt sikertörténet, mivel naplójában szűkszavúan csak annyit jegyzett meg róla, hogy: „Reggel meglátogattam Brunswick Teréz kisdedóvóját. Ce la n’a pas de fond, de base.” (Ennek nincsen fundamentuma,  bázisa) Annak ellenére, hogy Brunszvik Teréz munkásságát a kor politikusai elismerték, a reformkor meghatározó magyar személyeivel nem volt jó a kapcsolata. A saját maga alapította kisdedóvókat fenntartó intézményekből rendre kiszorították. 1832-ben József nádor rendelkezésére az első négy intézményt más szervezetekhez, a budaiakat a Budai Jótékony Nőegylethez, a pestit a pesti városi magisztrátus hatáskörébe helyezték át, később, 1836-ban kiszorították a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület vezetőségéből is, aminek pedig egyik alapítója volt.

Brunszvik Teréz szobra A krisztinavárosi óvoda emléktáblája

A reformkori magyar politikusoknak az volt a legnagyobb ellenvetésük, hogy az óvódák a német nyelvet használták. Mivel Brunszvik Teréz valójában nem tudott magyarul – csak írt magyarul, de beszélni nem tudott e nyelven –, ráadásul az 1820-as években Buda és Pest inkább német nyelvű városok voltak, ez annyira nem meglepő, de ez szembement a kor politikusainak magyarító törekvéseivel.

Felhasznált irodalom:

Csiffáry Gabriella: 1828. június 1-jén nyílt meg az első magyar kisdedóvó.

https://leveltarimozaikok.bparchiv.hu/2021/12/15/leveltari-mozaikok-42 (2025.02.07.)

Hornyák Mária: Az európai óvodaügy hőskora Brunszvik Teréz levelezésének tükrében. Neveléstörténet, 2004/3-4. szám. 68-84.

Zibolen Endre: Óvodai hétköznapok a régi Pest-Budán. Országos Pedagógiai Könyvtár Évkönyve 1963-1964. Budapest, 1965.